Szabad akarat. Cselekszel vagy reagálsz?

Olvasási idő : 2 perc
Nem hiszek a szabad akaratban. Vagy legalább is nem abban a formában, ahogy manapság gondolkodunk róla. Ha lenne szabad akarat, akkor akármelyik rossz beidegződést egyik pillanatról a másikra el tudnánk hagyni és helyette egy sokkal megfelelőbbet felvenni. Nagyon büszkék vagyunk a szabadságunkra, de abban a pillanatban, hogy "helyzetbe kerülünk" a legkisebb ellenállás felé mozdulunk. A legerősebben beidegződött reakció  pedig újra és újra elindítja a már jól ismert köröket. Hacsak... 

Nem hiszek a szabad akaratban. Vagy legalább is nem abban a formában, ahogy manapság gondolkodunk róla.

Nem mondok újat azzal, hogy cselekvéseink nagy része a nem tudatos énünkből származik. Viszont így már nem is igazán beszélhetünk cselekvésről. Inkább csak reakcióról. Gondolkodtál már azon, hogy mikor cselekszel vagy reagálsz? Ha nem, akkor próbáld ki! Meglepően nehéz valóban cselekedni - nagy odafigyelést igényel.

 

Először is jobban be kell húznod a figyelmedet magadba, hogy meg tudd figyelni a reakcióidat. Már önmagában ez is kihívás, hiszen a figyelmünk jellemzően a külvilágban van. 

El kell csípni azt a tized másodpercet, amikor a válaszreakciód már kialakult, de még nem jött ki belőled. Ez a leheletnyi jelenlét adja meg a lehetőséget, valódi döntések meghozására.  

Ebben az egy pillanatban meg tudod figyelni, hogy mi jött volna automatikusan. És ebben az egy pillanatban meg tudod magadtól kérdezni, hogy akarod-e annak a következményeit vagy sem. Ha nem, akkor már van lehetőséged a re-akciót, akcióba fordítani.

Így válunk egyre tudatosabbá a kis döntéseinkről: Akarod-e azt a hatást, amit [ ízlés szerint behelyettesítendő ] eredményez?

Ez az egy kérdés segít lelassítani a gondolati mókuskereket, hogy tudatosabb, céljaidat jobban támogató döntést hozhass.

doors-1767563_1920

Mindegyik döntés, amit ez alapján hoztam meg hihetetlenül fájdalmas és nehéz volt (önkéntesség, stoppolás, szakmaváltás... minden). Az így meghozott döntések szembe visznek a félelmeiddel. Minden egyes alkalommal egy érzelmi hullámvasúton kellett/kell keresztül mennem, amit nem egyszerű kibírni. A jó hír az, hogy a folyamat mindig így  zajlik. 

Ez azért jó hír, mert ha egyszer belekezdesz és újra meg újra kipróbálsz olyan dolgokat, amitől félsz, egy idő után unalmassá válik a negatív self-talk és sokkal egyszerűbb lesz ignorálni. Nem beszélve arról, amikor már referencia pontod is lesz: "Ettől is féltem és még is milyen jó lett..."

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *