Ítéletmentesen

Olvasási idő : 2 perc
Az egész világom megváltozott, amikor legelőször hallottam ezt a mondást : nincs hiba, csak tapasztalat. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy így is hozzá lehet állni dolgokhoz. Az is eszembe jutott, hogy milyen csodálatos lenne, ha ez lenne az alap.
positive-455582_1920

A Caminon, meg úgy általában utazás közben más nomádokkal találkozva az ítéletmentesség időről időre előkerülő téma. Mindig rácsodálkozom, hogy ebben (is) mindig van hova fejlődni. És mindig akkor jön valaki ezt megmutatni, amikor azt hiszem, hogy már elértem egy egész jó szintet...

Már Úton voltam néhány hete, így egész jól visszaszereztem a régi gyakorlatomat ítéletmentességből (gondoltam én...), amikor is találkoztam Joyful Father-rel. Ő egy igazi mezítlábas, fekete csuhás szerzetes volt. Mikor harmadjára is összefutottunk, kértem, hogy tanítson nekem valamit.

Egy teraszon kávéztunk, körülöttünk dombok, előttünk az út. Hallgatott. Végül megkérdezte, hogy  mit látok. Elkezdtem felsorolni pár dolgot, de annyira meglepett ez a profán kérdés, hogy nem igazán vettem komolyan a válaszolást. Végül elkezdett felsorolni olyan dolgokat, amiket én nem említettem vagy nem vettem észre. A tanítás csattanója pedig az lett, hogy soha ne ítélkezzek, mert senki sem láthatja a teljes képet.

Nem voltam hanyatt esve a dologtól. Dühös és csalódott voltam, hogy erre pazarolta el a kérdésemet. Persze jöttek a gondolatok, hogy én ezt már tudom, meg dolgozom rajta, meg blablabla. Meg ezt a történetet már olvastam máshol is szépen megfogalmazva, szóval még újat sem nagyon mondott. 

Viszont még is... Egész éjjel nem aludtam és folyamatosan ezt forgattam magamban. Minden egyes alkalommal, amikor gondoltam valamit, abban volt valami ítélet. Ekkor elkezdtem szapulni magam, hogy miért ítélkezem. Majd azért ítéltem el magam, amiért ítélkezem. 

Ekkor jött az, hogy ha az ítélkezés rossz, akkor az ítéletmentesség a jó. De ha van jó és rossz, akkor az már ítélkezés!  

Tehát el kell engedni a jó és rossz fogalmát is. Egyszerre. De akkor mi marad ha nincs se jó, se rossz?  

Hihetetlen ürességet éreztem, ahogy eljutottam ehhez a kérdéshez. Nincs se jó, se rossz. Marad a közép. A kettősségből egység lesz. Az egységben pedig nem marad más csak szeretet. 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *