Hogyan tanultam meg technóra meditálni?

Olvasási idő : 5 perc
Először is leginkább úgy, hogy nem volt más választásom, ha folytatni akartam a gyakorlást. A 35. napig rengeteget szenvedtem, emiatt kétszer vagy háromszor is elolvastam Ácsán Szumhédó : Csittavivéka – A Csöndes Tudat tanításai című könyvet. Buddha négy nemes igazságát magyarázza el igen szórakoztató és együttérző formában, amire nagy szükségem volt ebben az időszakban. A könyvet  itt lehet letölteni.
A Vipassana (mulandósághoz való helyes hozzáállás) és Metta (szerető kedvesség) meditációkért örökké hálás leszek, de ebben az első 40 napban egyszerűen semmi sem működött. Dühös voltam a zenére, az időjárásra, az emberekre, a körülményekre, magamra és minden másra ami élt, mozgott de még arra is, ami se nem élt, se nem mozgott.
sadness-513527_1920
Kétségbeestem, hogy már megint kezdhetem elölről a keresést, mert ezek a technikák sem 100%-osak. De hogyha ez nem, akkor mi?
Végül a 35. nap hozta el az áttörést. A délután csendesen indult, még a nap is kisütött (megjegyzem, épp a 40. napon állt el végleg az eső), így tökéletes alkalomnak tűnt a gyakorlásra. Neki is álltam gyorsan, örültem, mint majom a farkának. Aha, toll a füledbe. Fél óra telt el és full hangerővel feldübörgött a hard core techno… Pánikroham, dühroham és síró görcs egyszerre, öt perc alatt...

A dühroham győzött, egészen elképesztő formában. A harag eddigi destruktív minősége hirtelen átlényegült, megnemesedett és a „dögöljön meg a világ, hogy nincs egy óra nyugalmam” átalakult „akkor is gyakorolni fogok és ez a körülmény lesz a gyakorlás tárgya”.

Az első tíz perc iszonyú erőltetett, arcrángatós, befeszülés volt. Tudjátok, ez a „Akkor is. Tikk. Tökéletesen. Tikk. Semleges. Tikk. Vagyok. Tikk.Tikk.Tikk. ” típusú dolog. Pffü, ha ezt így folytatom tovább, elmegyógyintézetben kötök ki.

egyenes
Szóval stratégiát váltottam és arra próbáltam rájönni, hogy miért van racionális előnye annak, ha tényleg sikerül kifejlesztenem a tökéletes semlegességet és a szerető kedvességet, és mi kell ahhoz, hogy ezt őszintén érezzem. Hmm.
micimacko
Még mindig erőltetett volt,de ez a szándék most már legalább kiáramló, megoldást kereső jelleggel bírt. Nem is kellett sokáig várni. Először saját magammal kezdtem együttérezni. Rájöttem, hogy azért elég kemény ez a helyzet - nem kell, hogy még magamat is szapuljam. Ahogy forgattam ezt a gondolatot, szép lassan sikerült felülemelkedni azon az elváráson, hogy minden kényelmes legyen.
Tulajdonképpen naponta történnek kellemetlen események. Valamelyikből ki tudunk lépni, valamelyikből nem. Amikor ki tudunk belőle lépni, az egyrészről nagyszerű, másrészről viszont ha túl gyakran hátrálunk meg, akkor az előbb utóbb szokássá, a szokás hajlammá, a hajlam jellemmé, a jellem pedig sorssá válik. Akarok-e olyan sorsot, amiben állandóan hátrálok? Nyilván nem, de akkor tulajdonképpen felhasználhatom ezt a körülményt arra, hogy mentálisan erősebb és kitartóbb legyek. Nincs veszélyben az életem, az egészségem, így végül is akkora baj nincs.

A tökéletes semlegesség alakul, lépjünk tovább a szerető kedvességre. Erre a csörömpölésre, hoooogyaaaan lehet kifejleszteni a szerető kedvességet…? Először is hálás lettem azért, hogy én nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy tetszen ez a zene. Ezzel együtt felbukkant az együttérzés és a jó kívánság is, hogy akik ezt csinálják vagy hallgatják, találjanak hatékonyabb megoldást és tapasztalják meg az igazi nyugalmat.

budha
Végül, tényleg sikerült teljesen megbékélnem a helyzettel a következő felismerés miatt. Lehet, hogy teljesen rosszul látom a helyzetet. Lehet, hogy nem is annyira tragikus a lelkiállapotuk csak az én szivárványos, csillámpónis, hippi lelkem kapott egy óriási pofán b***ást. Végül is sok info elveszik a nyelv miatt és épp ezelőtt pár nappal volt egy olyan esetem, hogy elindítottak egy számot – az meg punk-rock volt – és visítoztam a nevetéstől, mert hirtelen megértettem a dalszöveget.

Ez a három gondolat annyira felvillanyozott, hogy instant elindult a film a fejemben. Koncentráció haladóknak. Aztán már az órán – Köszönöm, hogy eljöttetek… blablabla… Kezdjünk neki… blablabla… Lélegezz be, lélegezz ki… BUMBUMBUM… Vajon mit szólnának a tanítványok egy ilyen koncentrációs gyakorlathoz? 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *