Hogyan segít egy asana az önismeretben?

Olvasási idő : 6 perc
Három éve azért kezdtem el jógázni, mert elképzelni sem tudtam, hogy hogyan használható egy mozgásforma az önismeretre. Állóképesség, kitartás, erőnlét fizikai és mentális szinten, hagyján. De komplett önismereti kurzus? Aztán én lepődtem meg a legjobban, amikor halálos komolysággal először magyaráztam valakinek arról, hogy jógázni olyan, mintha tükröt kapnál a személyiségedről.

Pár napja az egyik asanának köszönhetően volt egy óriási felismerésem, ami alapjaiban fogja meghatározni a következő évemet. Ezt fogom most elmesélni, hogy ti is értsétek, hogy hogyan hat oda-vissza a fizikai gyakorlás és a belső önismereti út.

upkos
Upavistha konasana B (nemnem, én se tudom magamtól, de még a név megjegyzése is esélytelen - viszont érdekes volt kiguglizni :D)
-
-
Kiinduló pont : általános probléma az életemben, hogy akármibe belekezdek semmit sem tudok végig vinni rendesen, mindig mindent újra a nulláról kell kezdenem és egyszerűen képtelen vagyok megkapaszkodni bárhol is. Szerintem utoljára suliban volt, hogy szintet léptem, mert ott egyszer sem buktam.

20-25 között ez a minta még egyáltalán nem volt tudatos, csak a szokásos szenvedtetés "jaj, nekem semmi sem sikerül". 25 után kezdett derengeni, hogy itt valami másról van szó. A viselkedés mintáink egy adott program alapján dolgoznak, a programnak pedig van egy kiváltó gyökere.

Szóval 25 után elkezdtem megfigyelni ezeket az újra kezdéseket. A legelkeseredettebb Camino után voltam, mert voltak terveim arra, hogy hogyan nem fogok megint mindent teljesen nulláról kezdeni, de én Augusztusban érkeztem Franciaországba és mint kiderült, júliusban még, szeptemberben már megint vannak munkák, de augusztus az teljesen halott. Totális megsemmisülés, hogy még egy ilyen icipici tervecske sem akar összejönni.

Beletörődtem és hazamentem. Megint minden kezdődött elölről. Egyre jobban foglalkoztatott, hogy miért történik ez. Ekkor volt szeptember és ekkor kezdtem el jegyzeteket vezetni a gyakorlásaimról és október végén azt vettem észre, hogy mind jógán, mind meditációban a gyökércsakra visszatérő motívum, így elkezdtem tudatosan foglalkozni ezzel a területtel.

November végére egyre több emlék jött fel, amiben láttam közös vonásokat, de nem igazán tudtam összefűzni őket vagy megérteni a rendszert. Még csak egy massza volt.

Végül Helga óráján volt a nagy áttörés a megértésben. Ő úgy vezeti az órákat, hogy mindig többször kihangsúlyozza, hogy saját tempódban dolgozz, megvárlak, érezd a tested, hogy mi esik jól, mi nem és hasonlók. Legelső alkalommal hihetetlen érzés volt engedélyt kapni erre. Dolgozhatok a saját tempómban? Én? Mi is az én tempóm...?
Csináltuk normálisan az upavistha konasanát (kép fent) és hirtelen nagyon sok minden történt egyszerre. Pont kimondta még egyszer, hogy a saját tempómban dolgozzak, amire fejben legyintettem, hogy most nem, mert akkor itt éjszakázunk (már napok óta vonzott valamiért ez a póz és próbáltam mindig minél tovább tartani), közben láttam, hogy ő már előrébb van, nem akartam, hogy túl sokat várjon rám, eközben még át is fordultam akaratomon kívül supta-konasanaba (lent), majd mindennek a tetején egyszerre felbukkant az összes emlék. Ami eddig csak egy érthetetlen massza volt, tökéletesen érthető vált minden.
SUPTA-KONASANA2
Sose voltam igazán annyi idős, mint ami valójában voltam. 4 évesen azt hallgattam, hogy mindjárt 10 leszek, 10 évesen azt, hogy nem sokára 15, 15 évesen azt, hogy 20 és így tovább. Ezenkívül a válás miatt is több felelősségem lett otthon, meg úgy általában a felnőttek beszélgetését sokkal jobban szerettem hallgatni, mint a többi gyerekkel játszani. Tipikus koraérett voltam, amire persze nagyon büszke voltam, most viszont visszanyalt a fagyi.
Tehát kialakult egyfajta fejetlenség a korom és a tevékenységeim között. Ezek pedig szépen elvitték az életemet eddig. Fizikailag hiába tartottam ott, hogy befejeztem a sulit, lett munkám, ha egyszer lelkileg nem éltem meg, hogy milyen 15 évesnek lenni. Ez persze nem volt sokáig tartható, 24 évesen kártyavárként omlott össze a rendszer és elmentem egy évre önkéntesnek.

Most ott tartok, hogy fantasztikusan érzem magam ettől a felismeréstől. Nyilván nem oldódott meg minden egy csapásra, de maga az a tudat, hogy értem elejétől a végéig a folyamat kialakulását, hatását és értelmét, már önmagában hihetetlenül felszabadító.

girl-2940655_1920
Mit tudsz ebből a történetből profitálni? Íme : 
1. Keresd a mintákat, ismétlődéseket
Ha van olyan helyzet, ami gyakran felbukkan és általában úgy reagálsz rá, hogy "ezt nem hiszem el, hogy már megint ez történik!", akkor azzal dolgod van
2. Vedd napirendre az adott problémát
Nem kell 0-24-ben pörögni rajta, csak tudatosítsd, hogy most erre keresed a választ. Légy nyitott arra, hogy honnan érkezik a válasz. 
2. Vedd napirendre az adott problémát
Nem kell 0-24-ben pörögni rajta, csak tudatosítsd, hogy most erre keresed a választ. Légy nyitott arra, hogy honnan érkezik a válasz. 
3. Fordulj a problémádhoz igazi kíváncsisággal és a megértés vágyával.
Ha dühösen és türelmetlenül közeledsz a problémádhoz, azzal csak saját magadat zárod ketrecbe. A probléma keseríti meg a te életed, nem fordítva. Bánj vele tisztelettel és elfogadással. Tiszteld meg a jelenléteddel, különben sunyulni fog. Ha figyelsz rá, legalább szem előtt lesz. Fogadd el, hogy van, mert valami okozta, csak még azt nem tudod, hogy mi. Erre kell rájönnöd.
4. Minden a maga idejében fog megérkezni
Ettől nagyobb klisét már nem is mondhattam volna, de muszáj volt, mert türelmetlenek vagyunk. Mindent azonnal, de lehetőleg tegnapra akarunk. Csak azt nem vesszük észre a nagy akarásban, hogy a megoldás mindig az orrunk előtt, de leginkább bennünk van.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *