Camino – A kezdetek

Olvasási idő : 4 perc
A szívem a torkomban dobogott, amikor először megláttam a hegyeket, de a sok ember megnyugtatott. Végig azzal nyugtatgattam magam, hogy ha ennyien vannak, akkor azért annyira nem lehet para. Meg különben is, csak ezen kell átvágni, ha ez meg van, akkor már 90%, hogy elér az ember Santiagoba.
Saint-Jean-Pied-de-Port_exact1900x908_l
Csak arra nem számítottam, hogy ezen kívül lesz még millió kisebb hegy... És ez is annyira tipikus nálam. Mindig belelovalom magam, hogy "ha ez az egy meg van, akkor utána könnyű lesz". Aha. Kb. Santiagoig (két hónapon keresztül) ismételgettem magamnak minden egyes hegynél, hogy oké, most már tényleg Te leszel az utolsó. Nagyjából két-három naponta jött egy újabb hegy. Jó kis tükör volt ez is. 
Csak arra nem számítottam, hogy ezen kívül lesz még millió kisebb hegy... És ez is annyira tipikus nálam. Mindig belelovalom magam, hogy "ha ez az egy meg van, akkor utána könnyű lesz". Aha. Kb. Santiagoig (két hónapon keresztül) ismételgettem magamnak minden egyes hegynél, hogy oké, most már tényleg Te leszel az utolsó. Nagyjából két-három naponta jött egy újabb hegy. Jó kis tükör volt ez is. 
Általában két nap alatt szokták megjárni ezt a szakaszt a nagy szintkülönbség miatt. Nekem sikerült egy nap alatt abszolválni a feladatot, de nem volt benne sok köszönet. Három éve kiment a bokám és nagyon megéreztem. Két napig bírtam, majd kénytelen voltam pihenőt tartani, de az egy külön történet (Abbey).

Amennyire lelkes voltam az elején, annyira frusztrált lettem rögtön a legelső nap. Az ötvenedik buen camino már idegesített, a századiknál már nem is köszöntem vissza, csak intettem. Még később, már azt se... Mindenki lehagyott, ezzel se tudtam megbarátkozni. Pedig csak úgy mentem, ahogy nekem kényelmes. Miért nem passzol össze az én tempóm senkiével sem? Persze ez a kérdés, nem csak a sebességre vonatkozik.

A legdühösebb akkor lettem, amikor találkoztam Marie-val, egy idős kanadai francia-angol tanárnővel. Előre engedett, mert hogy ő lassan sétál, majd tíz perc múlva inkább még is megelőzött és tett egy megjegyzést is, hogy "ettől azért én is gyorsabb vagyok". Nem volt rosszindulatú, de akkor ez a beszólás eléggé szíven szúrt. Az egyik pihenőnél összefutottunk és beszélgettünk, de már csak arra emlékszem, hogy nagyon sokat lendített a hangulatomon. Napokkal vagy talán hetekkel később még egyszer összefutottunk és annyira megörültem neki, hogy még az egyensúlyomat is elvesztettem és hanyatt estem táskástól.

Rocensvalle és az Abbey között eltelt két-három nap. Egyre frusztráltabb lettem. Nagyon erős kétségeim voltak afelől, hogy végig tudom-e majd sétálni. Egyrészt maga az indulás, meg a felkészülés, kb annyi volt, mintha egy nyári táborba mennék. Az embereket figyelve is egyre csalódottabb lettem. Azt hittem, hogy többen jönnek majd egyedül és több közös lesz bennünk, de az első időszakban nem találkoztam senkivel, akivel igazán egy hullámhosszon lettünk volna. 

Az első mélypont itt ért el, azon a reggelen, amikor megtaláltam az Abbey-t. Iszonyatosan fájt a lábam, már aludni se tudtam tőle és az sem segített, hogy rásétáltam. Reggel korán ébredtem, de képtelen voltam kimozdulni az ágyból, így megint utolsó lettem. A reggelit végig sírtam és életemben először kívántam azt, hogy bárcsak öngyilkos lettem volna az utazás helyett.

Három éve volt egy alkum Istennel. Vagy összejön a litván projekt, vagy végeztem. Elegem volt mindenből. Féltem mindentől, semmire se tudtam hatással lenni, gyűlöltem mindent és mindenkit, ami körül vett. De leginkább magamat. Félelem, gyűlölet, düh, kilátástalanság, hiány. Minden és mindenki ellen. Ezek voltak a meghatározó érzéseim akkoriban. 

Három nappal később jött a válasz e-mail, hogy engem választottak a projektre és egy hónap múlva kezdődik. Ezzel az e-maillel viszont nem csak az önkéntes program kezdődött el, hanem egy belső utazás is, vissza a Forráshoz. Most pedig három évvel később arra keresem a választ, hogy ezt az élményhalmazt, hogyan tudom rendszerezni és fogyaszthatóvá tenni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *