A karma karmában

Olvasási idő : 3 perc
Mindannyian vágyunk arra, hogy rendezett, harmonikus életet éljünk.  A vágyból pedig mindig születik valamilyen cselekvés. A cselekvésnek előbb utóbb eredménye is lesz. Majd újabb vágy, újabb cselekvést szül újabb eredménnyel. Vágy, cselekvés, eredmény örökös körforgása tologatja ide-oda az életünket.
sleeping-690429_1920
A kérdés az, hogy észrevesszük-e ezt az örökös körforgást? Pillanatnyi vágyainkat mennyire tudjuk megregulázni és folyamatosan fenntartani a figyelmünket a jelen pillanatban? Látjuk-e az összefüggést az állandóan cikázó gondolataink és diszharmonikus életünk között? 
Ha hagyjuk, hogy a gondolataink önálló életre keljenek, akkor inkább előbb, mint utóbb, ezekhez a gondolatokhoz érzelmek is fognak társulni. Innen pedig már csak egy lélegzetvételre vagyunk attól, hogy felüljünk az érzelmi hullámvasútra és azt mondjuk, "hát én már csak ilyen reménytelenül túlgondolkodós vagyok".

Az elme alapvetően egy probléma megoldó eszköz, de inkább probléma gyártására használjuk. Ha nem tudod kontrollálni a gondolataidat, - ami alapvetően egy semleges dolog, - az érzelmeiden már végkép nem fogsz tudni uralkodni.

Példa. Ritkán ágyazok be, mert "mindig közbe jön valami" és ezzel kapcsolatban egy Vipassana elvonuláson volt egy felismerésem. Csodálattal figyeltem a szobatársaimat, hogy mindig milyen rendben és nyugodtan tudnak elkészülni reggel. Ezzel szemben én az évek alatt már tökélyre fejlesztettem, a 10 perces összekészülődést. Az elején úgy voltam vele, hogy "fogadják el, én ilyen vagyok"... De azért zavart, hogy mindig az én ágyam rontja el az összképet.

Eddigre már nagyjából tudatosult, hogy nem tudom tartani a fókuszt semmilyen formában, de minden próbálkozásom kudarcba fúlt, mert nem tudom tartani a fókuszt. Egy napon arcul csapott a felismerés, hogy még jó, hogy nem tudom kontrollálni az életemet, ha egyszer arra nem tudok figyelni, hogy az ágyamat megcsináljam.

Általában az történt, hogy jött a vágy, jaj csak még öt percet had aludjak. Ebből persze lett még öt perc és még öt perc. Majd eljött a pont, ahonnan már nem lehetett tovább húzni, jött a cselekvés, indulni kellett a meditációs terembe. Persze az ágyazás elmaradt. Az eredmény pedig vetetlen ágy és bűntudat, hogy már megint nem sikerült. Innentől kezdve az ágyazás egy gyakorlássá vált. 

Ha megtanulom a vágyamat kontrollálni (nincs több még öt perc), akkor az természetes módon fog más cselekvést magával hozni (időben felkelek), más eredménnyel (nyugodtan összekészülődöm és beágyazok).

Pedig ez csak egy ágyazás...

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *