18 dolog, amit bárcsak tudtam volna 18 évesen

Olvasási idő : 10 perc

Idén lettem 28 éves, amitől igazán nosztalgikussá váltam. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit gondoltam tíz évvel ezelőtt A Felnőttségről. Egészen eddig testidegen volt kijelenteni: Felnőtt vagyok. Nő vagyok. Független vagyok.

art-1869269_1920
Oké, értem én, hogy bizonyos kor felett természetes, hogy a gyerekből felnőtt lesz, a lányból nő meg fejlődik az önállóság és így tovább, de… pontosan hogyan és mikor? Az első menstruációm, az első párkapcsolatom, az érettségi, amikor először kezdődött kettessel az éveim száma, a szakmatanulás, az első (második, harmadik, negyedik…) munkahelyem nem hozta el ezt a katartikus érzést. De még az első elköltözésem sem. Egyik helyzetben sem érzékeltem valamiféle beavatódást egy másik világba, ahogy azt gyerekként képzeltem. És ezért itt meg is akadtam. Felnőtt dolgokat csinálok, de nem érzem magam felnőttnek?
Négy éve léptem rá az önismeret útjára és igen szimbolikusan, az idei év vált a kozmikus érettségivé. Többé már nem testidegen kimondani azt, hogy felnőtt vagyok. Emiatt összeírtam a 18 legjelentősebb mérföldkövet, ami a legminőségibb változásokat hozta el a gondolkodásomban.

Sokszor bánkódtam azon, hogy mennyivel jobb lett volna, ha ezeket a dolgokat 18 évesen tudtam volna. Aztán rájöttem, hogy valójában az akkori önmagam nem is biztos, hogy fel tudta-e volna használni ezeket a felismeréseket. Hiszen éppen az elmúlt négy év hozta el őket. Így viszont a bánkódásnak sincs értelme, se annak, hogy haragudjak magamraEz a gondolat pedig végleg megbékített az eddig . bejárt utammal.

1. Meditáció – Vipassana

2. Az elégedettség, a befolyásolhatóság elleni golyóálló mellénye

Az elégedett embert nem lehet megvezetni. Az elégedett embert nem lehet manipulálni. Az elégedettség a külvilággal szembeni sebezhetetlenséget jelent. Az elégedettségben megnyílik egy tiszta tér, amiben az egyén – saját – vágyai, szándékai és tettei szabadon áramolhatnak, amit nem nyomhatnak el az olyan hétköznapi dolgok, mint „de hát ez nem menő”, „azt kellene csinálnod”, „próbáld ki, nem lesz semmi baj”.

3. Az internet tudatos használata

Elképesztő, hogy eddig mennyi órát pazaroltam el idiótaságokra az interneten. Ez akkor fájt a legjobban, amikor először készültem stoppolni és infokat gyűjtöttem. A „How to travel without money?”-ra egy másodpercen belül tíz oldalt dobott ki a google. Kinyílt egy egészen más világ. Fórumok, cikkek, videók - érdekes és hasznos információk áradata. Ha erre a kérdésre találsz választ és olyanokat, akik már csinálták, akkor bármire.

4. A hála kiművelése a lelki egyensúly megőrzésének a kulcsa

Nem egyszerű megtalálni a legelkeserítőbb helyzetben is azokat a dolgokat, amiért hálásnak lehet lenni. Ez is egy izom, amit edzeni kell. A nehézsége miatt ráadásul még könnyen fel is lehet adni. Viszont amikor sikerül, akkor azt veszed észre, hogy meg tudod változtatni a hangulatodat. Át tudod rugdosni magad a holtpont(ok)on. Nem kell hozzá, anyu, apu, barinő, kiscica, kiskutya… Elég erős vagy te magad is és ez olyan erő, amiből már tudsz adni másoknak is, mert belőled jön és nem máshonnan veszed el. Az meg hogy ráadásként még anyu, apu, barinő, kiscica, kiskutya is ott van, már csak ajándék. És ezért úgyszintén hálás vagy, hogy nem vagy teljesen egyedül.

5. Legyen minél kevesebb „talán"-od

Visszatekintve rájöttem, hogy 24 éves koromig a problémáim legnagyobb része abból eredt, hogy túlságosan el voltam foglalva a mentális onanizálással – jaj mi lenne ha, jaj, de mi lesz akkor ha… stb. Aztán rájöttem, hogy ez gyakorlatilag a szar kevergetés magas iskolája. Megcsinálom. Sikerült? Tök jó! Nem sikerült? Az is tök jó, egyrészt nem nyomaszt tovább a mi lenne ha, másrészt rájössz, hogy nem is haltál bele, harmadrészt ki lehet elemezni a helyzetet és ha megtalálod, hogy mit rontottál el, akkor újra meg lehet próbálni.

6. Tégy különbséget képzelet és káprázat között

Amikor a dolgokat elképzeljük, akkor a jót, rosszat egyaránt számításba vesszük, így nem ér meglepetésként sőt felkészülten várjuk, amikor a nehézség felbukkan. Ezzel szemben amikor az illúzióinkba merülünk, csak a jót látjuk. Sőt, mivel a káprázatban mindent elborít a csillogás, ezért amikor találkozunk a valósággal, az még sivárabb, még nyomasztóbb, mint amilyen egyébként.

7. Legyen a szív a döntéshozó és az elme a végrehajtó

Olyan döntést még sosem bántam meg, amit úgy hoztam meg, hogy zsigerből vágytam a megtapasztalására. Másrészt azt vettem észre, hogy azok a szeretet alapú döntések, amiket eddig meghoztam, azok már gyerekkorom óta bennem motoszkáltak és annak ellenére, hogy a szocializáció vastagon eltemette, sosem tűntek el a tudatosságomból. A félelem alapú, kevésbé sikeres döntéseimet pedig épp a szocializáció miatt hoztam meg.

8. Tértartás és ítéletmentesség

Teret tartani magamnak és másoknak, amiben minden résztvevő ítélkezéstől való félelem nélkül kifejezheti magát. Ez egy olyan fogalom, amivel először az EVS-en találkoztam, majd két évvel ezelőtt Helga oktatóm mélyített el. Teret tartani magamnak és másoknak. Nem elnyomni vagy alárendelődni. Ítéletmentesen. Vélemények és kellenének helyett, kérdések és a megértés vágya.

9. Engedd el!

Már egy három napos székrekedést is óriási megkönnyebbülés elengedni. Megtenni ugyanezt évek alatt betokosodott negativitásokkal, katarzis. Tessék szépen elolvasni David R. Hawkins : Elengedés c. könyvét, nagyon tudom ajánlani.

10. Tudatosnak lenni a kis döntésekről

Ez két évvel ezelött esett le, amikor először mentem Helga órájára. Péntek este sétáltam hazafelé és a Deáknál megálltam ott ahol az M3-hoz lehet lemenni vagy az utcán tovább sétálni az Astoria felé. Az M3-as a stúdióban, az Astoria pedig hazafelé vitt. Reggel becsomagoltam a váltó ruhát, all you can move kártyám volt és ott álltam a kereszteződésben. Merre menjek? Tulajdonképpen semmi sem indokolta, hogy kihagyjam az órát és még is… Túl fáradt, nyűgös, hisztis, kedvetlen voltam... És ahogy ott álltam, rájöttem, hogy tulajdonképpen csak a metróig kell eljutnom, onnan már az agyam is át fog állni „tényleg megyünk jógázni” üzemmódra és onnantól kezdve már nem lesz gond. A vége az lett, hogy megismertem egy fantasztikus oktatót, aki később nagyon jó baráttá is vált és a személyes gyakorlásom is elmélyült. Pedig csak annyit kellett eldöntenem, hogy jobbra vagy balra menjek.

12. Jobb bukni, mint kétségek közt vergődni 

„A kétség sokkal több álmot ölt már meg, mint a bukás valaha is fog” (Suzy Kessen). Ez az idézet nagyot ütött anno. Már egy hónapja Litvániában csücsültem és egyik este a francia lakótársammal csipsz, bor, viháncolás közepette készültünk az óráinkra, amikor megtaláltuk ezt az idézetet. Egy pillanat alatt eszembe jutott az összes kétségem, ami az indulás elötti egy hónapban felmerült. Meg aztán azok is, amik miatt egy csomó mindent nem tettem meg és azóta is vergődök, hogy mi lett volna ha...

13. Minden(ki) tükör

Minden egyes nem-szeretem helyzet vagy ember tükörként vetíti vissza azt, amit elnyomok magamban. Amikor pedig tudatossá válok arról, hogy mit vetít rólam vissza a másik, akkor már el tudok kezdeni vele dolgozni is és végül el is lehet engedni. Amióta terápiaként használom ezt a módszert, a harag annyira kiürült belőlem, hogy mára csak egy-két olyan dolog maradt, ami öt percnél hosszabban fel tud dühíteni.

14. A legkisebb lépesek a legfontosabbak

Mindig van megoldás, csak még nincs felfedezve. Három tényezőt kell megvizsgálni : hol állsz most, hova akarsz eljutni és mi a legkisebb lépés, amit most rögtön megtehetsz. Aztán még egyszer. És még egyszer. Végül azt veszed észre, hogy már ott is vagy a célnál.

15. A szabadsághoz a felelősségvállaláson keresztül lehet eljutni

Tulajdonképpen csak hajlandóság kérdése az, hogy egy helyzetben maradok-e áldozat vagy felszabadítom magam alóla. Hajlandóság arra, hogy megkeresem-e az általam elkövetett hibákat és változtatok-e rajtuk, vagy sem. Rövid távon nyilván kényelmesebb mutogatni, de ez egy ponton átfordul a „mindenki olyan rohadt aljas és így semmit sem lehet csinálni” típusú hozzáállásba, ami szimplán terméketlen.

16. Pucérkodás a természetben

Attól felszabadítóbb érzés, mint meztelenül úszni, napozni nem igazán van. Társaságban durván out of comfort zone élmény, de csupaszon beszélgetni mély dolgokról…dimenzió váltás.

17. A körülményeknek semmi köze a szenvedéshez, ezt mi magunk hozzuk létre

A dolgok olyanok, amilyenek. A szenvedés mértéke egyenes arányosan növekszik az elvárásokkal. Minél jobban megvizsgálod az elmédet és a világot, annál kevésbé leszel kitéve a szenvedésnek.

18. A halál eredménye nem az elmúlás, hanem a béke

Mindennapba belehalunk egy kicsit. Egy sértés, egy be nem tartott ígéret, egy be nem teljesült vágy, mind mind leépít. Lassan, de biztosan. Amikor pedig az utolsó függőség is eltűnik, csak a tiszta tudat marad.

Csodálatos eszköz. Meditáció által gyakorlatilag saját magad pszichológusává válsz. Rengeteg korlátozó hiedelem, szokás és elnyomott érzés került fel a felszínre általa. A hajunkat, a testünket, a fogunkat, a ruháinkat, a lakást, a kocsit rendszeresen mossuk, de éppen az elménket nem takarítjuk, ami a legtöbb fejfájást okozza. Ez a tragédia, nem a gender-semlegesség.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *